Irodalomi művek
Menhelyről haza
„Fogadj örökbe egy kutyát és két életet mentesz meg!” „Aki tőlünk fogad örökbe, két életet ment meg.” – olvashatjuk az örökbefogadó napok sokat hangoztatott szlogenjeit. És ez valóban így van. Ha kihozunk egy menhelyi vagy gyepmesteri kutyát, nem csak az ő életét tehetjük jobbá, de helyet biztosítunk egy másik, kóborló, vagy gyepin félve raboskodó-fagyoskodó társának.
De az emberek mindig is kétkedve gondoltak a menhelyi kutyákra, különösen a keverékekre – merthogy ők vannak többségben ezeken a helyeken. Olyan jelzőkkel illetik őket, mint az „elvadult”, „szocializálatlan”, „megbízhatatlan természetű”, „zsákbamacska”. Tény, hogy úgy magunkhoz venni egy állatot, akár 15 évre, hogy nem ismerjük a felmenőit, nem látjuk, hogyan viselkedik családban, rizikós vállalkozás. De megfeledkezünk egy aprócska problémáról: az előítélet nem jó tanácsadó.
Magyarország menhelyein a dolgozók általában önkéntes munkában, idejüket és pénzüket is feláldozva igyekeznek ellátni a kutyákat. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a kutyának emberi közelséget kell tapasztalnia ahhoz, hogy örökbe adható legyen. Különféle nyílt napokon vagy előzetes egyeztetéssel egy hétvégén is bárki kimehet a menhelyekre, simogatni, megsétáltatni a kutyusokat, foglalkozni velük, megismerni a személyiségüket, ezzel is hozzájárulva az új családhoz kerülésükhöz.
Menhely minden megyében és nagyobb városban működik. Ezeknek internetes elérhetőségük, facebook oldaluk is van, ahol láthatjuk a kutyusokat is, érdeklődhetünk utánuk. Ha úgy gondoljuk, hogy a drága tenyésztők helyett állatmenhelyről vagy gyepmesteri telepről kívánunk magunkhoz venni egy kutyust, akkor az alábbi szempontokra érdemes odafigyelni.
1. Keressünk először a lakóhelyünkhöz legközelebbi menhelyet vagy gyepmesteri telepet! Ha egy távolabbi telepen találjuk meg a számunkra ideális társat, akkor vegyük fel velük a kapcsolatot!
2. Ha bármilyen előzmény nélkül keressük fel a menhelyet, elengedhetetlen az előzetes kérdezősködés a dolgozóktól: ők ismerik legjobban a kutyát, még ha kevés időt is tudnak velük egyenként eltölteni. Nagyon fontos, hogy az elvárásainkat közöljük velük (kölyök, fiatal vagy idős, lakásba vagy kertes házba, kedvenc vagy őrző kutya, nyugodt természetű vagy izgága stb.), így annak megfelelően meg tudja mutatni a nekünk való kutyákat, amiből végül választhatunk.
3. Ha megvan a kis csoport, mi magunk is próbára tehetjük őket azzal, hogy közéjük megyünk, esetleg hagyjuk, hogy Ő válasszon ki minket. A menhelyen is kipróbálhatunk néhány trükköt: behívás, póráz rátétele, pórázon sétáltatás stb. Minden esetben figyeljük a kutya testbeszédét (testtartás, fültartás, faroktartás, érdeklődés vagy annak hiánya). Ha második vagy harmadik kutyát akarunk, figyeljük meg, hogyan viselkedik a társaival: domináns, kiegyensúlyozott vagy behódoló.
4. A viselkedés mellett a fizikai állapotot is vizsgáljuk meg a gondozó segítségével. Rákérdezhetünk betegségekre, régebbi balesetekre (törés), bántalmazás okozta testi sérülésekre. A fogak állapota is igen fontos, különösen idősebb kutyáknál, hiszen nekik más étrendre van szükségük.
5. Ha kiválasztottuk az ideálisnak tűnő kutyát, és megkötöttük a menhellyel az örökbefogadási szerződést, megkezdhetjük első közös napjainkat.
A menhelyi kutyák kis hányada visszakerül (jobb esetben) a menhelyre, mert valamilyen okból kifolyólag nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket (ez általában emberi hiba következménye, hiszen nem mérte fel a kutya valódi potenciálját vagy türelmetlen volt, és nem adott elég időt az adaptáláshoz). Nagyon fontos, hogy átérezzük a kutya helyzetét: új helyre kerül, idegen emberek veszik körbe, akik bár kedvesek és enni is adnak neki, de ismeretlenek. Ilyen helyzetben természetes, ha a kutya nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle. Ez leginkább a felnőtt kutyák esetében van, a kölykök hamarabb szoknak az új helyzetekhez.
Az első napokban szoktassuk azokhoz a tárgyakhoz, állatokhoz, családtagokhoz, akik mindig körülötte lesznek. Vigyük körben a lakásban/udvarban. Mutassuk meg neki a helyét, a tálját és a játékait. Mondogassuk sokszor az új nevét, mindig kedves, nyugodt hangon, akár simogatás kíséretében.
Sose hagyjuk ilyenkor az új kutyát kisgyerekkel egyedül! Amíg nem alakul ki a kutya fejében a rangsorban elfoglalt helye, nem fogja tudni, hogy ki az, aki előtte áll a hierarchiában. A család minden tagjának előtte kell állnia, még a néhány hónapos, éves kisgyermeknek is! Szükség van egy falkavezérre, akinek minden helyzetben engedelmeskedik, félelem nélkül, de végre hajtja az utasításait (pl. behívás).
Az első napok a legkritikusabbak. Valamelyik kutyánál néhány nap alatt megvalósul az elfogadás, van, amelyiknél hetekig tart ez a folyamat. A legfontosabb, hogy adjunk neki időt a megszokásra. Ha tehetjük, legyünk minél többet vele, figyeljük meg a napi rutinját, korrigáljuk a csínytevéseit.
Ha még hetek vagy hónapok múlva se tudjuk orvosolni a problémás viselkedésmintákat (szakember segítségével se), akkor vigyük vissza a menhelyre. Semmiképpen se adjuk le a gyepmesteri telepre, mert akkor 14 nap után elaltatják, ha nem jön értük senki. Ne is dobjuk ki az utcára, hiszen lehet, hogy egy másik gazdatípusnak pont az ő stílusa felel meg.
Nem fogadhatsz örökbe kutyát, de segíteni akarsz? Íme néhány lehetőség:
- önkéntes munka a menhelyen (sétáltatás, foglalkozás)
- egy-egy kiszemelt kutyus pártfogása élelmezési költség, chipezési költség, ivartalanítási költség, fuvarköltség részleges vagy teljes átvállalásával
- takaróval, szalmával, tálkával, kutyaruhával (otthon is elkészíthető!) való támogatással
- a menhely fejlődéséhez szükséges építkezési anyagok (téglák, cserepek, deszkák, lécek, kerítések, raklapok) vagy élőmunka felajánlásával
- adónk 1%-ának felajánlásával
Mielőtt adunk azonban, jól nézzünk utána a szervezetnek, esetleg személyesen is felmérhetjük az ottani állapotokat. A lényeg, hogy az állatok javát szolgálja a segítség.
A teljesség igénye nélkül néhány menhely és alapítvány, ahol rengeteg kutya várja jobb sorsát:
http://www.vigyelhaza.hu/ vagy http://www.facebook.com/vigyelhaza
http://noeallatotthon.hu/ vagy http://www.facebook.com/noeallatotthon
http://www.rex.hu/ vagy http://www.facebook.com/rexalapitvany
http://www.zoldzebra.hu/hu/news.php vagy http://www.facebook.com/pages/Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület
http://www.pcas.hu/ vagy http://www.facebook.com/pages/PCAS Állatmentés
http://www.egrimenhely.gportal.hu/ vagy http://www.facebook.com/alapitvany.allatokatvedjukegyutt
http://www.misina.hu/ vagy Misina-Term facebook
http://www.menhelygyor.hu/ vagy Győri menhely facebook
http://www.tappancstanya.hu/ vagy tappancs tanya facebook
http://www.allatsegito.hu/ vagy facebook
http://www.philipegyesulet.tk/ vagy facebook
Mentőöv Állatvédő Egyesület facebook oldala
http://koborka.uw.hu/index.php vagy facebook
http://www.fuzallatvedelem.hu/ vagy facebook
http://cicatappancsfc.blog.hu/ vagy facebook
http://cicamentok.ucoz.hu/ vagy facebook
De az emberek mindig is kétkedve gondoltak a menhelyi kutyákra, különösen a keverékekre – merthogy ők vannak többségben ezeken a helyeken. Olyan jelzőkkel illetik őket, mint az „elvadult”, „szocializálatlan”, „megbízhatatlan természetű”, „zsákbamacska”. Tény, hogy úgy magunkhoz venni egy állatot, akár 15 évre, hogy nem ismerjük a felmenőit, nem látjuk, hogyan viselkedik családban, rizikós vállalkozás. De megfeledkezünk egy aprócska problémáról: az előítélet nem jó tanácsadó.
Magyarország menhelyein a dolgozók általában önkéntes munkában, idejüket és pénzüket is feláldozva igyekeznek ellátni a kutyákat. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy a kutyának emberi közelséget kell tapasztalnia ahhoz, hogy örökbe adható legyen. Különféle nyílt napokon vagy előzetes egyeztetéssel egy hétvégén is bárki kimehet a menhelyekre, simogatni, megsétáltatni a kutyusokat, foglalkozni velük, megismerni a személyiségüket, ezzel is hozzájárulva az új családhoz kerülésükhöz.
Menhely minden megyében és nagyobb városban működik. Ezeknek internetes elérhetőségük, facebook oldaluk is van, ahol láthatjuk a kutyusokat is, érdeklődhetünk utánuk. Ha úgy gondoljuk, hogy a drága tenyésztők helyett állatmenhelyről vagy gyepmesteri telepről kívánunk magunkhoz venni egy kutyust, akkor az alábbi szempontokra érdemes odafigyelni.
1. Keressünk először a lakóhelyünkhöz legközelebbi menhelyet vagy gyepmesteri telepet! Ha egy távolabbi telepen találjuk meg a számunkra ideális társat, akkor vegyük fel velük a kapcsolatot!
2. Ha bármilyen előzmény nélkül keressük fel a menhelyet, elengedhetetlen az előzetes kérdezősködés a dolgozóktól: ők ismerik legjobban a kutyát, még ha kevés időt is tudnak velük egyenként eltölteni. Nagyon fontos, hogy az elvárásainkat közöljük velük (kölyök, fiatal vagy idős, lakásba vagy kertes házba, kedvenc vagy őrző kutya, nyugodt természetű vagy izgága stb.), így annak megfelelően meg tudja mutatni a nekünk való kutyákat, amiből végül választhatunk.
3. Ha megvan a kis csoport, mi magunk is próbára tehetjük őket azzal, hogy közéjük megyünk, esetleg hagyjuk, hogy Ő válasszon ki minket. A menhelyen is kipróbálhatunk néhány trükköt: behívás, póráz rátétele, pórázon sétáltatás stb. Minden esetben figyeljük a kutya testbeszédét (testtartás, fültartás, faroktartás, érdeklődés vagy annak hiánya). Ha második vagy harmadik kutyát akarunk, figyeljük meg, hogyan viselkedik a társaival: domináns, kiegyensúlyozott vagy behódoló.
4. A viselkedés mellett a fizikai állapotot is vizsgáljuk meg a gondozó segítségével. Rákérdezhetünk betegségekre, régebbi balesetekre (törés), bántalmazás okozta testi sérülésekre. A fogak állapota is igen fontos, különösen idősebb kutyáknál, hiszen nekik más étrendre van szükségük.
5. Ha kiválasztottuk az ideálisnak tűnő kutyát, és megkötöttük a menhellyel az örökbefogadási szerződést, megkezdhetjük első közös napjainkat.
A menhelyi kutyák kis hányada visszakerül (jobb esetben) a menhelyre, mert valamilyen okból kifolyólag nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket (ez általában emberi hiba következménye, hiszen nem mérte fel a kutya valódi potenciálját vagy türelmetlen volt, és nem adott elég időt az adaptáláshoz). Nagyon fontos, hogy átérezzük a kutya helyzetét: új helyre kerül, idegen emberek veszik körbe, akik bár kedvesek és enni is adnak neki, de ismeretlenek. Ilyen helyzetben természetes, ha a kutya nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle. Ez leginkább a felnőtt kutyák esetében van, a kölykök hamarabb szoknak az új helyzetekhez.
Az első napokban szoktassuk azokhoz a tárgyakhoz, állatokhoz, családtagokhoz, akik mindig körülötte lesznek. Vigyük körben a lakásban/udvarban. Mutassuk meg neki a helyét, a tálját és a játékait. Mondogassuk sokszor az új nevét, mindig kedves, nyugodt hangon, akár simogatás kíséretében.
Sose hagyjuk ilyenkor az új kutyát kisgyerekkel egyedül! Amíg nem alakul ki a kutya fejében a rangsorban elfoglalt helye, nem fogja tudni, hogy ki az, aki előtte áll a hierarchiában. A család minden tagjának előtte kell állnia, még a néhány hónapos, éves kisgyermeknek is! Szükség van egy falkavezérre, akinek minden helyzetben engedelmeskedik, félelem nélkül, de végre hajtja az utasításait (pl. behívás).
Az első napok a legkritikusabbak. Valamelyik kutyánál néhány nap alatt megvalósul az elfogadás, van, amelyiknél hetekig tart ez a folyamat. A legfontosabb, hogy adjunk neki időt a megszokásra. Ha tehetjük, legyünk minél többet vele, figyeljük meg a napi rutinját, korrigáljuk a csínytevéseit.
Ha még hetek vagy hónapok múlva se tudjuk orvosolni a problémás viselkedésmintákat (szakember segítségével se), akkor vigyük vissza a menhelyre. Semmiképpen se adjuk le a gyepmesteri telepre, mert akkor 14 nap után elaltatják, ha nem jön értük senki. Ne is dobjuk ki az utcára, hiszen lehet, hogy egy másik gazdatípusnak pont az ő stílusa felel meg.
Nem fogadhatsz örökbe kutyát, de segíteni akarsz? Íme néhány lehetőség:
- önkéntes munka a menhelyen (sétáltatás, foglalkozás)
- egy-egy kiszemelt kutyus pártfogása élelmezési költség, chipezési költség, ivartalanítási költség, fuvarköltség részleges vagy teljes átvállalásával
- takaróval, szalmával, tálkával, kutyaruhával (otthon is elkészíthető!) való támogatással
- a menhely fejlődéséhez szükséges építkezési anyagok (téglák, cserepek, deszkák, lécek, kerítések, raklapok) vagy élőmunka felajánlásával
- adónk 1%-ának felajánlásával
Mielőtt adunk azonban, jól nézzünk utána a szervezetnek, esetleg személyesen is felmérhetjük az ottani állapotokat. A lényeg, hogy az állatok javát szolgálja a segítség.
A teljesség igénye nélkül néhány menhely és alapítvány, ahol rengeteg kutya várja jobb sorsát:
http://www.vigyelhaza.hu/ vagy http://www.facebook.com/vigyelhaza
http://noeallatotthon.hu/ vagy http://www.facebook.com/noeallatotthon
http://www.rex.hu/ vagy http://www.facebook.com/rexalapitvany
http://www.zoldzebra.hu/hu/news.php vagy http://www.facebook.com/pages/Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület
http://www.pcas.hu/ vagy http://www.facebook.com/pages/PCAS Állatmentés
http://www.egrimenhely.gportal.hu/ vagy http://www.facebook.com/alapitvany.allatokatvedjukegyutt
http://www.misina.hu/ vagy Misina-Term facebook
http://www.menhelygyor.hu/ vagy Győri menhely facebook
http://www.tappancstanya.hu/ vagy tappancs tanya facebook
http://www.allatsegito.hu/ vagy facebook
http://www.philipegyesulet.tk/ vagy facebook
Mentőöv Állatvédő Egyesület facebook oldala
http://koborka.uw.hu/index.php vagy facebook
http://www.fuzallatvedelem.hu/ vagy facebook
http://cicatappancsfc.blog.hu/ vagy facebook
http://cicamentok.ucoz.hu/ vagy facebook
Írta: De la Mancs
Feliratkozás:
Bejegyzések
(Atom)