A macska érzékszervei, a vadon élő rokonaihoz hasonlóan úgy fejlődött ki, hogy áldozatát lesből tudja elejteni. A ragadozók érzékszervei észlelik a legkisebb mozgást és neszt is. A macska hallása, látása, tapintása, szaglása sokkal kifinomultabb, mint az emberé vagy a legtöbb emlősé. Félhomályban is jól lát, érzékeli az egészen magas hangokat és a szájpadlásán lévő Jacobson-szerv még tökéletesebbé teszi szaglását. Nagyon igényes környezetére, megfelelő körülmények között érzi jól magát, és rossz néven veszi, ha szükségleteit figyelmen kívül hagyják. A macskafélék nem szeretik a zajt és a hirtelen mozdulatokat, ezért általában nem kedvelik a pici gyerekeket.



Az ízlelés és száj

A macskának kifinomult ízlése van. Nem keverhetünk gyógyszert az ételébe, mert azonnal észreveszi. A kutyával ellentétben a macska nem édesszájú, de kis kedvencünk ínyenccé válhat és megkedvelhet olyan dolgokat, melyek normál esetben nincsenek az étrendjén, például főtt kukoricát, sült tököt, jégkrémet, vagy süteményt. Ennek ellenére nem célszerű ezekkel etetni, hiszen egyrészt nem igazán élvezik ezt az ízvilágot, másrészt megzavarja az emésztésüket, hasmenést és egyéb gyomorgondokat okozhat.


A hallás és a fül

A macska hallása nagyon jó. Hallásuk jóval élesebb, mint a kutyáké. Fülüket több mint 20 izom segítségével remekül lehet irányítani, így a leghallkabb neszt is fel tudják fogni. A legcsendesebb cincogást éppúgy meghallják, mint a közeledő, lopakodó kutyát. Érzékeny fülük már messziről felismeri a gazda lépteit, és az autók motorhangját is meg tudják különböztetni egymástól. Képesek két, egymáshoz rendkívül közel fekvő hangforrást is betájolni, ezenkívül pedig az olyan ultrahangokat is meghallják, amelyeket az emberi fül már nem is érzékel, akár két oktávval magasabb hangokat is. A macska körülbelül egy méteres távolságról csak hallás alapján 7,5 cm pontossággal tudja bemérni a hang forrását, amely pontosan elegendõ a zsákmány helyének meghatározásához.

A macska valószínűleg még a legfinomabb talajbeli remegéseket is képes érzékelni. Csuklója alatt ugyanis olyan érzékeny tapintó szőrszálak vannak, amelyek még az egerek lábdobogását is felfogják.




Tapintás és bajusz

A macska bajusza olyan, mint egy antenna, segítségével félhományban is ki tudja kerülni az akadályokat. A macska tapintása nagyon fejlett, minden egyes szőrszála érzékeli környezetének legkisebb rezdülését is. Az éjszaka sötétjében a bajusz a macskák legfontosabb érzékszerve, ezért semmiképp sem szabad rövidre nyírni. A huszonnégy finom érzékelőből álló bajusz úgy helyezkedik el a fej két oldalán, hogy oldalt messzire kinyúlva nemcsak a legfinomabb érintést, de még a legenyhébb légáramlatokat is felfogja. Ez azért nagyon fontos, mert így a macska nem vágja meg magát a szögletes tárgyak éleivel. Hasonlóan érzékeny, ám valamivel rövidebb szőrzet található a szemek körül, az állán és a könyökénél. Ezek a szőrszálak nemcsak a biztos éjszakai vadászatot teszik lehetővé, hanem a szemet is védik, mivel érintésre a szemhéj azonnal lecsukódik. Kiváló hallása és hosszú bajusza révén a macska a teljes sötétségben is képes megragadni a zsákmányát, hogy azután egyetlen jó célzott harapással végezzen vele. A szőrszálak tövénél lévő, apró izmok segítségével a macska mozgatni tudja a bajusz szálait. Egy hozzáértő gazdának elég egy pillantást vetnie cicája bajuszára, és máris kitalálja, hogy milyen a kedvence hangulata. Egy merengésbe merült állat bajusza lazán lóg oldalt, míg egy ideges vagy kíváncsi cicáé szélesen kitárva, előre mered. Egy ijedt vagy védekezni készülő házimacska a bajszát egy csomóban hátrafelé húzza.


A szaglás és az orr

A házimacska szaglása tizennégyszer jobb az emberénél. Minden macska szag-nyomokkal jelöli meg saját felségterületét, hogy elriassza a többi macskát. Szaglásában itt is nagy szerepet játszik a Jacobson-szerv, melynek segítségével nyelve hátsó részén is képes elemezni a szagokat. A macskamenta nevő növény különösen érdekes hatással bír a macskákra. Miután beszívták illatát, a macskák 50%-a nagyon izgatottá válik és révületben hemperegnek, hangosan dorombolnak (kicsit olyanok lesznek, mint aki bekokózott). Ez az eufória csak rövid ideig tart és nincs semmiféle utóhatása. Más szagok viszont kifejezetten idegesítik a házimacskát. Így például a fokhagymát, citromot vagy a narancshéjat messze elkerüli. A macskák temészetesen saját gazdájuk illatát is megismerik.




A látás és a szem

A macska érzékszervei közül a látás a legfejlettebb. Bár színlátása gyengének mondható, a legkisebb fényben is kitünően lát. Vadászó állat lévén, látószöge jóval nagyobb, mint az emberé, 280 fokban lát, míg az emberek csak 200 fokban - így a macska észleli az áldozat legkisebb mozdulatát is. Szemében az ideghártya mögött egy csillogó réteg található. Miután a fénysugár eléri az ideghártyát, az alatta lévő fénylő rétegen visszatükröződik, így a sugár még egyszer eljut a fényérzékeny sejtekhez. A macskaszem legalább hatszor olyan fényérzékeny, mint az ember szeme, ám ha tökéletesen sötét van, még ő sem lát semmit. Ellentétben más éjszakai állatokkal, a macska napközben is aktív, ezért érzékeny szemét meg kell óvnia a nappali fényözöntől. A pupillák éjjel nagy, kerek ablakként engedik be a legkisebb fénynyalábot is, ám nappal hajszálvékony rést hagyva zárul össze a színes szivárványhártya. Az 1900-as évek első felében azt hitték, hogy a macskák teljesen színvakok. A vizsgálati módszerek fejlődésével kiderült, hogy nemcsak a legfinomabb árnyalatokat tudják megkülönböztetni egymástól, de szinte minden színt látnak. Ám a macskák számára a színek nem játszanak olyan nagy szerepet, mint a mi életünkben. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a zsákmányul szolgáló állatfajok általában egyszínűek, és beleolvadnak környezetükbe. A vadászat idején, a félhomályban a színeknek amúgy sincs nagy jelentőségük, annál fontosabb viszont a pontos és gyors mozgásérzékelés.


Tájékozódás és egyéb "szuper" képességek

Sok történetet hallhattunk a macskák nagyszerű tájékozódó képességéről. Állítólag óriási távolságból, ismeretlen vidékeken járva is hazatalálnak. Bár az elbeszélések egy része nem mentes a túlzásoktól, az valószínűnek látszik, hogy a házimacskát finom orra, rendkívül érzékeny füle és egy mindeddig ismeretlen érzékszerv is segíti útközben. Ilyen érzékszerv lehet például egy „belső iránytű”, amely a Föld mágneses terét érzékeli. Talán ezzel magyarázhatóak azok a beszámolók is, melyek szerint a cicák földrengés és más katasztrófák (például tűzvész vagy háborús bombázás) előtt hangos nyávogással figyelmeztették gazdáikat. Lehet, hogy megérezték a földkérek enyhe rezdüléseit, a halvány füstszagot, vagy meghallották a közeledő bombázógépek távoli, halk zúgását.

Különösen fejlett a macskák időérzékelése, az úgynevezett belső óra. Sok cica reggelente mindig azonos időben ébreszti fel gazdáját, és a vadászterületüket is fel tudják osztani egymás között. Például az egyik macska délelőtt egerészik a környéken, míg a másik kizárólag délután lép színre.