A házimacska származása

Bár ősei már 12 millió évvel ezelőtt is Földünkön kóboroltak, az első macskákat több ezer éve háziasították. Azonban bizonyítékunk van rá, hogy a vadmacska már jóval előbb az emberek barlangjaiban falvaiban élt.

A macskákat később igen nagy megbecsülés övezte, amiről számos régészeti lelet is tanúskodik: i.e. 2300-ból származó amuletteket, a sírokban macskákat ábrázoló falfestményeket tártak fel. Hasonlóan az emberi halottak bebalzsamozási és temetési szokásaihoz, a sírokban macskamúmiák mellett is találtak különféle tárgyakat - edényeket, ékszereket, bebalzsamozott egereket, - hogy halálukat követően az úton ne szenvedjenek hiányt semmiben.

Az ősi egyiptomiak először a magtáraikban garázdálkodó rágcsálók ellen használták fel őket, de Egyiptomban kezdetben vadászként tisztelték, később tenyésztették is őket, a rágcsálók irtása érdekében. Szaporasága a termékenység szimbólumává tette, ókori leírások szerint egy macskával álmodó nő sok gyermeket szül, avagy bőséges termés lesz. Újévkor hitük szerint macskaszobrokat készítettek jókívánság-felirattal. A mindennapok során is fontos szerep jutott nekik: a pici gyerekek szórakoztatásáért is „feleltek”.

A macska tisztelet odáig fejlődött, hogy végül Básztet istennő megtestesüléseként imádták, elpusztításuk halálbüntetést vont maga után. Hamarosan már vallási szerepet is tulajdonítottak a macskáknak, hiszen az egyiptomiak meg voltak győződve arról, hogy a macskák elűzik a balszerencsét. Hitük szerint a kandúr macska Ra napisten megtestesítője, aki minden este megküzd a sötétség kígyójával, Apophis-szal, míg i.e. 1500-1200 között Hathor volt a szexuális energia jelképe, melyet a nőstény macskákkal azonosítottak.

A macskakultusz erejét jól példázza az az i.e.525-ben lezajlott hadjárat, mely során II. Kambüszész, perzsa király meghódította Egyiptomot, miután Pelusium ostrománál katonái fedezéséhez élő macskákat használt fel, mivel rájött, hogy emiatt hadseregével az egyiptomiak nem lesznek hajlandók harcba szállni.


Egyiptomi macskaszobor





Legújabb bizonyítékok a macska háziasításáról

Egyre több bizonyíték kerül elő, melyek azt mutatják, hogy a folyamat már jóval előbb elkezdődött, mint ahogyan azt ma gondoljuk. Különböző maradványokat találtak Jerikó mellett, melyek korát 9000 évesre becsülik. Egy ideig nem volt bizonyíték arra, hogy ezek tényleg háziasított állatok lehettek, de egy francia paleozoológus, Jean-Denis Vigne és munkatársai 2004 áprilisában a ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták. Anatóliában is találtak olyan, körülbelül i.e.6000 táján készült szobrokat, amelyek macskával játszó asszonyokat ábrázolnak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a macska háziasítás Elő - Ázsia területén már 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett. Egy 2007-es DNS-vizsgálat eredménye szerint ősétől már 100-130 ezer évvel ezelőtt elvált, jóval korábban, mint azt a régészeti leletek bizonyítják, majd az emberekhez szegődött, hamarabb, mint a kutya.


Számos kínai rajz bizonyítja, hogy a Távol-Keleten már i.e. 1500 körül ismerték a macskát, mely az Egyiptommal ősidők óta kapcsolatban álló Indiából kerülhetett oda, ahol vallási ceremóniáknál kapott fontos szerepet. Kezdetben a gazdagok státusszimbóluma volt, majd a későbbiekben az értékes selyem kártevőktől való megvédéséhez használták fel. Japánban a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget.

Később más ősi civilizációk házíasítani kezdték, és a főniciai kereskedők hozták először Itáliába a macskát, ahonnan lassanként egész Európában elterjedt.

Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották őket. Habár Európában már az i.e. 5.században megjelentek a macskák az Appennini-félszigzeten létrehozott görög területen, Magna Graeciában, viszonylag későn, az 1. században kezdtek elterjedni az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező állatok, melyek génállományát a későbbiekben az európai vadmacskával történő kereszteződés gazdagította. Egyiptomból az akkortájt féltve őrzött macskák első példányait a görögök csempészték ki, és mire a fáraó csapatokat küldött a visszaszerzésükre, már megkezdődött az állatok terjesztése (a föníciaiak részvételével) a Földközi-tengeren keresztül. Britanniába (ahogy Pannóniába is), az első példányokat a rómaiak vitték be, akik számára az eleinte luxusállatként tartott macskák a szabadság és a függetlenség jelképévé váltak.




Macskák élete a középkorban

A kora középkorban a macskák Európa-szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is. A 9-10. század táján élt walesi uralkodó, Hywel Dda (avagy Jó Hovel) még törvényben tiltotta meg a macskák bántalmazását és elpusztítását (amellett, hogy árukat is meghatározta). Ekkortájt Angliában a ritka és értékes macskák még az udvari nemesség hölgytagjainak társállataiként éltek. A későbbiekben azonban a keresztény egyház a sátán képmásának, valósággal a gonosz megtestesülésének kezdte tekinteni őket, és híveinek a macskák megkínzását és megölését javasolta. Azt is hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. 1484-ben VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük. Számuk gyors ütemben csökkent, ennek hatására az egerek és a patkányok óriási számban elszaporodtak, és egyúttal ez tehető felelőssé a járványok, köztük a fekete halál, azaz a pestis megjelenéséért is.

A tengerészek ebben az időszakban is kedvelték őket, az angol haditengerészetnél például bekerültek a legénységi állományba. Úgy vélték, hogy szerencsét hoznak gazdájuknak, és megmutatják a kedvező szeleket. A hajókon, a 15. és a 18. század között a világ összes tájára eljutottak, köztük Új-Zélandra is, ahol helyrehozhatatlan pusztítást végeztek az őshonos, repülni képtelen futómadarak körében.




19. és 20. századi macskák

A kor haladtával az emberek egyre jobban felismerték hasznukat, tartásuk ismét természetessé vált. A 19.században még mindig akadtak olyan könyvek, melyek rossz színben tüntették fel a macskákat. Tudatos tenyésztésük kezdete is erre az időszakra tehető. 1871-ben került sor az első európai macskakiállítás megrendezésére, a londoni Crystal Palace-ben.

A 20. századra az egyik leggyakoribb háziállattá vált, emellett sajnos orvosi, genetikai és fiziológiai kutatások alanyaként kezdték felhasználni. Magatartásuk az 1960-as években lett vizsgálat tárgya. Egyes példányaik az első űrutazásokat előkészítő kísérleti repüléseken is részt vettek. A becslések alapján a kedvtelésből tartott egyedek száma az 1990-es években a történelem során először haladta meg a kutyákét, a 21.század elejére pedig a házi macskák létszáma világszerte meghaladta az 500 milliót.


Legnépszerűbb macskatartó országok:

Egyesült Államok 90-93 millió (2007)
Kanada 5 millió (1996)
Ausztrália 2,6 millió (2001)
Japán 8 millió (2007)
Egyesült Királyság 8 millió (2004)
Franciaország 8,5 millió (2002)
Németország 7,5 millió (2006)
Svájc 1,35 millió (2006)
Ausztria 2,5 millió (2006)
Magyarország 3 millió (2006)


A háziasítás ellenére is képesek vadon élni, és gyakran kisebb kolóniákat alkotnak.