Irodalomi művek
A kutya
Kicsi, nagy, rövidszőrű, hosszú szőrű, szőrtelen, sima, göndör, fekete, fehér, barna, szőke, pöttyös, csíkos, nyugodt, energiabomba, csendes, csahos, állhatatos, kópé… Napokig lehetne a jelzőket sorolni a kutyák meghatározásához.
A kőkorszak óta a nyomunkban koslató kutya útja az ember fejlődésével párhuzamos. A különböző népcsoportok, majd nemzetek és országok mára több száz kutyafajtát tenyésztettek ki, a legváltozatosabb méretben és megjelenésben. Mindenhol ott voltak: úri hölgyek párnás foteljében, lordok vadászkutya-falkájában, királyokról és jeles vezetőkről készített festményen, portákon, nyájak körül, katonák, rendőrök és tűzoltók segítségeként. Mai szerepük némiképp változott, amikor különféle terápia „eszközeként” vesznek részt a gyógyulásban vagy az egyedüllét enyhítésében, de lassacskán az osztálytermekbe is betehetik a mancsukat, a szélesebb körű tájékoztatás jegyében.
Van, ahol barát és munkatárs helyett élelmiszerforrás, de a civilizált kultúrákban milliónyi kutya a gyógyszergyárak és a kozmetikai cégek kísérleti laborjában végzi be rövid, sanyarú életét.
Nincs még egy ilyen élőlény az emberen kívül, ami értünk még az időjárási szélsőségeket is elviseli, és rendületlenül kitart mellettünk. Ha kell meghal helyettünk vagy értünk, megérzi a veszélyt és a halált, gyászol, ha elveszít minket, és összetéveszthetetlen örömmel fogad minket, ha végre hazaérünk.
"Nem számít, milyen kevés pénzed vagy tulajdonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy." /Louis Sabin/
Írta: De la Mancs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(Atom)
0 comments:
Megjegyzés küldése